Ezt a cikket találtam... nem épp étvágygerjesztő, de evan... Íme:
Kutyából nem lesz szalonna- és szerencsére parízer sem. A húsipari horrorfilmek hősét a városi legendával ellentétben nem darált tehéntőgy, sem marha- vagy tyúkszem, de még csak nem is patkány teszi kedvenc szendvicsedbe valóvá. Mindenesetre, ha igaz, hogy az vagy, amit megeszel, párizsirajongóként nem jársz jól.
BŐRKEEMULZIÓ: eredetileg sertésbőr, de amikor pépesre darálva a párizsimasszához adják, senki nem tudja megmondani, mit lát-a hozzá adott víztől kinézetre leginkább a tejbegrízhez hasonlít. Hatvan fok fölé melegítve összetartja a párizsiban nyomokban felfedezhető, húsra emlékeztető alkotóelemeket.
IPARI SZALONNA: nem gépek kenésére használják, bár kétség kívül ennyire hangzik étvágygerjesztőnek. Valószínűleg már formájában sem őrzi egykori állati eredetét. A prémium parizerben ugyan van hús, amelyet karajról, csontról, combról vágnak le, de ezek láttán már Mici néni macskája is húzná a száját.
NÁTRIUM-GLUTAMÁT: a finom, fehér, kristályos pornak önmagában nincs íze, mégis erősíti a húsízt, így az első két összetevő akár el is hagyható. A vegeta egyik alapanyaga, és olyan elterjedt a használata, mint a sóé-kár, mert allergén.
SZÓJAFEHÉRJE: az olcsó párizsit a vegetáriánusok is lelkiismeret-furdalás nélkül tömhetik magukba, mert az húst csak a feldolgozóban látott, és ott is nagyon távolról. A párizsimasszába kevert szójafehérje megköti a húst helyettesítő vizet, nehogy sütéskor a felvágott még nagyobbat robbanjon.
KÁRMIN: néhány évtizeddel ezelőtt még vért használtak a párizsi színezésére, a mostani helyzet ennél árnyaltabb: színezéket kutyulnak a pépbe, míg el nem érik a vágyott színt. A valódi kármint legalább állatokból (bíbortetvek) nyerik, és nem számít, hogy a rúzsok is ettől vöröslenek- ez is, a párizsi is a szájba jut.
SZACHARÓZ: rejtély, hogy mit keres az összetevők között; és felesleges is, hiszen az édességét nem lehet érezni-szerencsére. De így legalább elmondhatjuk, hogy a párizsi energiát ad, és tartalmaz némi tápanyagot.
NITRITES SÓ: tartósít, bár a nyári szezonban ettől még könnyen kiütköznek a parizeren a zöld hullafoltok. Arról is gondoskodik, hogy a szója-bőrke kombó elérése során karakteres pácolt aroma alakuljon ki a pépben.
FŰSZERAROMÁK: az élelmiszerkönyv szerint a parizernek borsízűnek és kellemesen sósnak kell lennie. Mivel a valódi fűszerek megdobnák az árát, és nem is tiszták mikrobiológiailag, fűszeraromákat kevernek a pépbe.













